A technikai munkanélküliség olyan rendelkezés a munkajogszabályban, amelynek értelmében az egyéni munkaszerződés ideiglenesen felfüggesztésre kerül, de végleg nem szűnik meg. Valójában a munkavállaló továbbra is munkavállaló marad, de nem dolgozik abban az időszakban, amikor a munkáltató tevékenysége csökkent vagy megszakad. Ebben az időszakban jogosult egy legalább a foglalkoztatott munkahelynek megfelelő alapbér 75%-át kitevő juttatásra. A szerződés felfüggesztett időszaka munkaviszonyban fennálló időtartamnak minősül, és továbbra is meg kell fizetni a nyugdíj- és egészségügyi hozzájárulásokat. Ennek következtében a technikai munkanélküliség egy ideiglenes megoldás, amely a munkavállalót a szokásos működés visszatéréséig védi.
A kollektív elbocsátás akkor következik be, amikor a munkáltató gazdasági, technológiai vagy szervezeti okokból csökkenti a személyzetét, nagyobb számban és egy meghatározott időtartamra. A munkajogi törvénykönyv kötelezi a munkáltatót, hogy szigorú eljárást kövesse: konzultáljon a szakszervezettel vagy a munkavállalók képviselőivel, értesítse a Területi Munkaügyi Hivatalt és a Járási Munkaügyi Hivatalt, valamint biztosítson minden egyes érintett munkavállalónak legalább 20 munkanap előzetes értesítést. A munkakörök megszüntetésenek valódi, ténylegesnek kell lennie, és gazdasági okokból indokolt, nem pedig csak formális okokból.
Azok a munkavállalók, akiket személyes okokból elbocsátottak, munkavállalási juttatást kapnak. A megkapásához legalább 12 hónapig kellett dolgozniuk az elmúlt 24 hónapban, be kell jelentkezniük az AJOFM-be olyanként, mint akik munkát keresnek, és nem lehetnek más jövedelmük az ellátás feletti. Ez a juttatás a referencia szociális mutató alapján kerül kiszámításra, amelyet egy az előző fizetésközepből kapott átlaghoz képest meghatározott százalékkal egészítenek ki. Ez egy olyan pénzügyi védelem formája, amelynek célja, hogy minimális jövedelmet biztosítson addig, amíg új munkát nem találunk.
A lemondás különbözik a elbocsátástól. Ez a munkavállaló egyoldalú cselekedete a munkaszerződés felmondását jelenti, és a legfeljebb 20 munkanapig tartó előzetes értesítés betartását feltételezi a végrehajtó munkakörökben és a 45 napig tartó lemondás a vezetői munkakörökben. A elbocsátástól eltérően a lemondás nem jogosít a munkanélküli-ellátásra. Ezért a kollektív elbocsátások esetén nem ajánlott, hogy a munkavállalók lemondjanak, mert így elveszik a szociális juttatásaikat.
Egy konkrét példa a Hunedoara megyei munkavállalók helyzete, ahol olyan nagy ipari vállalatok, mint az ArcelorMittal, munkaképességük csökkentését vagy akár a bezárást jelentették be. Ilyen esetekben a munkavállalók először technikai munkanélküliséget élvezhetnek, miközben továbbra is munkavállalóként maradnak és legalább a fizetésük 75 százalékát kapják. Ha azonban kollektív elbocsátások következnek be, szerződéseik megszűnnek, de munkavállalói ellátás és a munkaképességi átképzési programok igénybevételére jogosultak az AJOFM által nyújtott keretek között. A két helyzet közötti különbség fontos minden munkavállaló jövője szempontjából, és azt világosan meg kell érteni, mielőtt döntéseket hoznának.
Ha a munkáltató nem tartja be ezeket a jogi kötelezettségeket, akár nem fizeti a technikai munkanélküliségi ellátást, akár nem adja meg a felmondási felmondást, vagy nem tartja be a jogi eljárást, a munkavállalók jogosultak arra, hogy a döntést bíróság előtt vitassák meg. A bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy megsemmisítsék a visszaélésszerű elbocsátásokat, kötelezzék a munkáltót a kártalanítás fizetésére, és egyes esetekben rendelkezzenek a munkába való visszatérésről. Ezért elengedhetetlen, hogy minden munkavállaló ismerje jogait és védje meg őket minden jogi eszköz révén.
Végül, a technikai munkanélküliséggel vagy kollektív elbocsátásokkal küzdő munkavállalók tudniuk kell, hogy a törvény minimális védelmet biztosít számukra: előzetes távollét, munkanélküliségi ellátás, aktív támogatási intézkedések és a bíróságon történő elbocsátás megtámadása lehetőségét, ha a jogi eljárást nem tartják be. Fontos, hogy ne írjanak alá „szerződéses” elbocsátásokat vagy felmondásokat anélkül, hogy megértették volna a következményeket. Ilyenkor a helyes tájékoztatás és a jogi támogatás döntőek mindenkinek a pénzügyi és szakmai biztonsága szempontjából.
